2011. október 20., csütörtök
2011. augusztus 16., kedd
2011. július 26., kedd
2011. április 19., kedd
VÁLTOZATOK
A fűre lépni tilos
tilos a fűre lépni
lépni tilos lépni
lépni lépni lépni
lépni tilos tilos
tilos tilos tilos.
Tilos.
2011. április 16., szombat
definitely, maybe .
2011. április 2., szombat
. . .
_ könnyebb elfutni és érzéketlenné válni. annyival könnyebb csak menni, mint szembenézni ezzel a fájdalommal itt, egyedül ...
nézzétek meg ezt a linket :
http://ablak-zsiraf.blog.hu/2011/01/07/makrofotok_az_emberi_szemrol
nagyon durva. :D
2011. március 21., hétfő
~
gondolatok a pincében
Az egyik gyerek, a házmesterék tizennégy éves kislánya, lebicegett érte. Szegénykének a villamos levágta a fél lábát, s boldog volt, ha labdát szedhetett a többieknek.
Az alagsorban félhomály terjengett, de azért feltűnt neki, hogy egy sarokban megmozdult valami.
- Cicus! - szólt oda a falábú házmesterkislány. - Hát te hogy kerülsz ide, kiscicám?
Fölkapta a labdát, s ahogy csak tudott, elsietett vele.
Az öreg, csúnya és rossz szagú patkány - őt nézték cicának - meghökkent. Így még nem beszélt vele senki. Eddig csak utálták, szénnel hajigálták, vagy rémülten elmenekültek előle.
Most jutott eszébe először, hogy milyen más lett volna minden, ha történetesen cicának születik.
Sőt - mert ilyen telhetetlenek vagyunk! - mindjárt továbbszőtte ábrándjait. Hát még ha falábú házmesterkislánynak születik?
De ez már túlságosan szép volt. Ezt már el sem tudta képzelni.
örkény istván
2011. március 20., vasárnap
egy kis barney. :d
2011. március 18., péntek
2011. március 17., csütörtök
Dombos táj (zivatar után)
1 halastó
1 gátőrház
1 férfi (az ablakon kihajolva)
1 kiáltás
1 jegenyesor
1 sáros út
Kerékpárnyom (a sárban)
1 női kerékpár
1 kiáltás (az előbbinél hangosabb)
1 pár szandál
1 szoknya (a szélben lobogva, a csomagtartót csapkodva)
1 milflőrmintás blúz
1 darab amalgámtömés (fogban)
1 asszony (fiatal)
1 kiáltás (még hangosabb)
Új kerékpárnyomok
1 becsukódó ablak
Csönd
örkény istván.
* csillagpor.
,,Azt mondtam, keveset tudok a szerelemről. Ez nem volt igaz. Jó sokat tudok róla, mert láttam, hosszú évszázadokon át figyeltem, és csak ettől volt elviselhető, hogy a Földet néztem. Az a sok háború, hazugság, kín, gyűlölet. El akartam fordulni, hogy ne is lássam többet. De láttam, hogy mennyire tud szeretni az ember. Kutathatod a világűr legtávolabbi zugát is, és te nem lelsz gyönyörűbbet. És igen, jól tudom, hogy a szerelem feltétlen, de azt is tudom, hogy lehet kiszámíthatatlan, váratlan, irányíthatatlan is, és könnyen összekeverhető a gyűlölettel."
2011. március 16., szerda
♥
,,Ő az egyetlen ember, aki büszkélkedhet azzal a varázspálcával, ami a szívemet irányítja. Tőle függök, nélküle, a varázslata nélkül a semmiben hullnék. Még mindig, ennyi idő után is Ő ad értelmet mindennek, csak Ő benne látom azt a varázserőt, amely képes elszédíteni, őrültté tenni, amelynek hatására úgy érzem, egyszer én is boldog tudnék lenni."
2011. március 14., hétfő
részlet. *
" Először annyi mindent kellett elmesélnünk egymásnak, hogy száz szó per másodperc sebességgel beszéltünk, egymás szavába vágva. És nevettünk. Rengeteget nevettünk. Aztán abbahagytuk a nevetést, és csönd lett. Ilyen fura, kellemes csönd. Mi a franc lehetett?
Mintha a világ abban a másodpercben megállt volna. Mintha eltűntek volna a körülöttünk lévő emberek. Mintha minden, ami otthon volt, megszűnt volna. Olyan volt, mintha az a pár percet a világon csak nekünk szánták volna, mi meg csak néztük egymást. Mintha Alex életében először látta volna az arcomat. Zavarban volt, de szórakoztatta is a dolog. Én is pont így éreztem magam. Mert ott ültem a füvön a legjobb barátommal, Alexszel, és előttem volt a legjobb barátom, Alex arca, orra, szeme és szája, de valahogy minden másnak tűnt. Úgyhogy megcsókoltam. Megragadtam a pillanatot, és megcsókoltam. "
Phil: De mégis milyen csönd?
Alex: Csak ilyen fura csönd.
Phil: Na jó, de mit értesz azon, hogy ,,fura"?
Alex: Szokatlan, nem hétköznapi.
Phil: Oké, de akkor rossz volt vagy jó?
Alex: Jó.
Phil: És ez rossz?
Alex: Igen.
Phil: Mert?
Alex: Mert Sallyvel eljegyeztük egymást.
Phil: Vele éltél már át ilyen ,,csöndet"?
Alex: Hát vannak csöndjeink...
Phil: Ahogy nekem és Margaretnek is. Tudod, nem muszáj állandóan beszélni.
Alex: Nem, ez más volt, Phil. Ez nemcsak csönd volt, hanem... jaj, nem tom.
Phil: A rohadt életbe, Alex.
Alex: Tom. Szét vagyok csúszva.
Phil: Jó, akkor ne vedd el Sallyt.
Alex: De szeretem őt.
Phil: És Rosie-t?
Alex: Abban nem vagyok biztos.
2011. március 11., péntek
2011. március 6., vasárnap
2011. március 3., csütörtök
2011. február 28., hétfő
2011. február 27., vasárnap
2011. február 23., szerda
A SZÍNÉSZ HALÁLA
A járókelők bevitték a közeli klinikára, de ott hiába próbálták a tudomány legújabb vívmányaival - még vastüdővel is - életre kelteni. A jeles színész, hosszú haláltusa után, este fél hétkor kiszenvedett; tetemét átszállították a Bonctani Intézetbe.
A Lear király esti előadása e tragikus esemény ellenére is zavartalanul folyt le. Zetelaki késett ugyan egy kicsit, s az első felvonásban feltűnően fáradtnak látszott (néhol szemlátomást a súgó segítségére szorult), de aztán egyre jobban magára talált, s a király halálát már olyan meggyőző erővel jelenítette meg, hogy nyíltszíni tapsot kapott érte.
Utána hívták vacsorázni, de nem ment. Azt mondta:
- Ma nehéz napom volt.
- örkény istván -
2011. február 21., hétfő
HOGYLÉTEMRŐL.
2011. február 20., vasárnap
2011. február 18., péntek
♥
_ végigsuhant rajta a szerelem hulláma, és érezte, hogy a szívét bezáró üvegburok ezernyi szilánkra hasad. ♥
*